Technische Universität München

The Entrepreneurial University

 
Az akromegália kórélettani modellje szerint a hGH és IGF-1 magas endogén szintje közvetlen strukturális és funkcionális szöveti károsodást, valamint másodlagos szervi rendellenességeket okoz.
Az akromegáliás betegekben számos légzőrendszeri elváltozás jön létre a hGH és az IGF-1 arckoponya-csontokra, lágy szövetekre, légzőrendszeri nyálkahártyára/porcokra, a tüdőtérfogatra és a légzőizmokra kifejtett hipertrofizáló hatásai miatt. A számos elváltozás alvási légzéskimaradást okoz, és károsítja a légzőrendszer működését. A felső légutakban, a csontok és lágy szövetek átépülése csökkenti a garat normális nyitottságát az alvás során, és az obstruktív alvási légzéskimaradás fő kiváltó oka, amely utóbbi az akromegália egyik jellemző alvási légzési rendellenessége. A krónikus GH felesleg számos változást okoz, amelyek mind hozzájárulhatnak az intrapharyngeális egyensúly megzavarásához a belégzés során, és így növelik a garat kollapszushajlamát alvás közben.
A légzési funkciók károsodásáért a csontok, a mellkas izomzat struktúrája, a tüdőtérfogat és rugalmasság változásai felelősek. A tüdőben, a pneumociták és simaizomsejtek burjánzása a tüdő epitelium megnagyobbodásával és a intersticiális szövet megvastagodásával jár. Ez a változás csökkenti a tüdő rugalmasságát, míg a tüdő térfogata az alveolusok túlburjánzása miatt nő. A folyamat a légzőrendszer nem megfelelő működéséhez vezet; a ventillációs válasz a megterhelésre gyakran elégtelen annak ellenére, hogy nagyobb az erőfeszítés és a fizikai kimerültség tünetei is jelentkeznek. A légzőrendszeri rendellenességeknek betudható halálozás 3-szor magasabb az akromegáliás betegeknél, mint a normális egyéneknél.
drucken 

www.doping-prevention.com